Five

Avalon

Ma, szokásomtól eltérően egyedül indultam haza. A büfében vett ásványvizemet kortyolgattam és azt hittem kiköpöm, amikor a szemben lévő utcában leparkolt egy autó és Ryan szállt ki belőle. Ő is totál meg volt lepve, de gyorsan rendezte az arcvonásait, lazán intett, aztán besétált a házba.
- Anyaa!- trappoltam be a lakásba- Te tudtad, hogy új srác költözött a szemben lévő házba?
- Igen, pont ezért sütöttem egy kis sütit! Amint kész, átviszem!- mosolygott.
- Vihetem én?- kérdeztem aranyosan mosolyogva.
- Persze drágám! Örülök, hogy kedvesen akarod üdvözölni őt!
- Igen, persze...- vigyorogtam- Akkor átöltözöm és megyek!
Felrohantam a szobámba és kerestem valami csini cuccot:

- Na, máris jobb!- dobtam át a hajam a vállam fölött, majd leszökdeltem a lépcsőn, felvettem a tálcát és átsétáltam Ryan-hez. Becsöngettem és egy negyven év körüli, mosolygós nővel találtam szemben magam.
- Csókolom, láttam, hogy itt lakik Ryan, az új osztálytársam! Anyával sütöttünk egy kis sütit, hogy üdvözöljük!- mosolyogtam illedelmesen.
- Milyen kedves tőletek! Gyere csak be!- invitált én pedig hülye lettem volna kihagyni a lehetőséget.- Ülj le a nappaliban, én addig szólok Ryan-nek!
Engedelmesen foglaltam helyet, közben szemügyre vettem a tágas szobát. Egy csomó kép volt a falon, néhányon fel is ismertem Ryan-t. Már gyereknek is aranyos volt, most pedig egyenesen lélegzetelállítóan sexy...!
- Avalon?- zökkentett ki gondolatmenetemből Ryan hangja.
- Szia!- vigyorogtam rá, amolyan "Azt hitted lerázhatsz? Hát nem!" stílusban.
- Nekem van egy kis dolgom, úgyhogy magatokra is hagylak titeket!- intett nekünk a hölgy és ketteseben hagyott Ryan-nel.

Ryan

Hát ez a csaj őrült! Basszus, most már egyre jobban bejön... Fogta magát, és bekéredzkedett Clary-val, mondván üdvözli az új szomszédját. Durva...

-Te meg mit keresel itt?!-vágtam a fejéhez, kicsit durcásan, mivel nem tudtam, hogy látogatóm jön, így a hajam hülyén állt, és a sulis göncömet is lecseréltem egy rövid gatyára és egy sima, fehér pólóra. Gyorsban azért át simítottam a hajamon, ahogy mindig láttam a filmekben, hátha sikerrel járok, de asszem nem jött össze. Egy fekete fürt az arcomba zuhant. Avalon elmosolyodott és megszólalt.

-Miattam nem kell kicsicsáznod magad.- Próbálta közömbösnek tüntetni a hangját, de nem jött össze neki, hallottam azt is, hogy elég büszke magára, amiért így meglátott.

-Amúgy meg hoztam sütit, kérsz?- hangja selymessé és csábítóvá vált. Ezt hányszor gyakorolta, hogy így megy neki? Nagyon durva a kis csaj.  

-Öö, hát köszi- vettem el egyet a sok közül - nagyon kedves tőled, de én nem szolgálhatok egyébbel, maximum egy pohár gyümölcs lével. Nem számítottam vendégekre és-szakított fékbe.

-Ryan figyelj, engem nem érdekel, hogy hogy nézel ki, nem érdekel az se, hogy tudsz-e adni csak meg szeretnélek téged ismerni. Annyira furcsa volt, amikor felajánlottam a padom felét neked, de te elutasítottad. Soha nem történt velem ilyen, hogy így semmibe vettek. Épp ezért érdekelsz. Mert te más vagy mint a többiek.- lefagytam, amikor azt mondta, hogy meg akar ismerni. ÉN IS MEGSZERETNÉLEK ISMERNI! üvöltötte bennem egy hang. Mikor már vagy 10 másodperce nem szóltam semmit, felállt.

-Látom most nem alkalmas az időd. Rendben, akkor talán valamikor máskor.- szólt az a gyönyörű hangja 

-Akkor randi?- kérdezte egy pimasz mosollyal. Igazából nem tudtam mit is gondolt a randi alatt, de beleegyeztem. -Randi-mondtam humorosan. -Péntek este ráérsz?- kérdeztem minden bátorságomat összeszedve. -Rá- mosolygott, és mint egy kis gida, haza szökdécselt. Hát ez a lány nem semmi. Imádom.

-Ryan drágám, elmentél?-hallottam az emeletről Clary hangját. Egy "Nem, csak kiengedtem Avalont" választ kinyögtem és leültem a kanapára és vettem még egyet ebből az isteni sütiből. 

-Nagyon aranyos lány, a barátnőd?- tért a lényegre rögtön.

-Nem, dehogy, csak egy haver...-dadogtam.

-Biztos, nekem nem úgy tűnt.- Nyomott egy olyan sunyi mosolyt, hogy én is elmosolyodtam. Lehet igaza van, és tényleg meg kéne próbálnom vele a dolgot. Majd pénteken kiderül....

Four

Ryan

A tanár hátba lökött, gondolom észre vette, hogy figyeljük egymást. Köhintettem egyet és rákérdeztem a tanár úrnál hová ülhetek. Ezt a lány is meghallotta és kilökte maga mellöl a padtársát.

-Itt egy üres hely!-szinte ordította. Elindultam felé, tettem egy szexy mosolyt és mikor már majdnem mellette álltam, beültem egy másik padba, középen az utolsóba. Hát igen, a csajszi nagyon bepöccent. Szinte látszott rajta, hogy mindjárt felrobban. Az osztály is el hallgatott, úgy tűnik még egy vezető egyéniséget fogtam ki magamnak. Remek, most már még jobban beleszerettem, már csak ez kellett...

Az óra csendesen eltelt, szó volt a közelgő hölgyválaszról és a tűzvédelmi hülyeségekről. Szünetben láttam elmenni a lányt. Rákérdeztem a padtársamnál.

-Te hallod, az a szőke csaj, hogy is hívják?-egy kicsit láttam, hogy elmosolyodik, és nem ütötte véletlenszerűen a kérdés. -Avalon, Avalon Adams a suli hercegnője. Nem semmi a csaj...-kezdte el sorolni. Egész jó fejnek tűnik, nem értem miért nem ültek mellette.

-Aham értem, és te ki vagy?-tettem fel humorosan a kérdést. Elnevette magát és bemutatkozott.

-Emily Strescot. De a többieket nem mutatom be, úgyis jönnek, de én léptem.-nem értettem mit mond, de rá egy másod percre rájöttem. Egy tucat csaj rám támadt. Hülye picsáknak tűntek, inkább el löktem őket előlem és elindultam valamerre. Én se nagyon tudom hova, csak mentem. Volt egy szőke és egy barna csaj akik úgy tűntek, hogy követtek de mégsem. Biztos csak képzelődtem. Kiértem az udvarra, és megláttam azt a két lányt Avalon mellett. Hát ez hihetetlen.... kémeket küldött rám....
Nem volt időm gondolkodni, mert egy újabb rakat lány rám mozdult. Utálom ha ezt csinálják...
Épp ki akartam szökni a tömegből, amikor megláttam, hogy Avalon erre tart. Maradok inkább, megvárom a bulit.
Körülbelül 5 másod perc alatt ideért, és ennek az időnek a fele alatt elkergetett mindenkit, csupán egy "Hess!" kifejezésből. Durva egy csaj, de nagyon oda vagyok érte.
-Üdv, Avalon Adams vagyok, üdvözöllek a Jackson White gimiben. Honnan jöttél?-kezdte el a monológját, majd a végén egy gyönyörű mosollyal ajándékozott meg. Próbáltam menő csávósat játszani, de nem tudom mennyire sikerül.-Kanada-vágtam rá unottan majd bele túrtam a hajamba. Remélem elérte a hatását. Pillanatok alatt belém karolt, mondván körbevezet a suliban. Nagyon játssza magát. És ez nagyon is bejön. De nem adhatom magam oda holmi párbeszéd alapján. Nem. Inkább húzom előtte még az agyát egy kicsit.  A játszma elkezdődött. Már csak az a kérdés, hogy ki nyer.

Avalon

Szinte sisteregtem a dühtől, így nem is figyeltem Mr. Brown-ra, csak bámultam ki az ablakon.
Szünetben kiviharzottam az udvarra, hogy olyanokkal legyek körülvéve akik tisztelnek. A szokásos hely felé tartottam, az udvar közepén lévő hatalmas fa felé, ami alá padokat toltunk. Leültem középre, a királynő helyére. Előttem három újonc ácsorgott, akik be akarnak kerülni hozzánk. Egy szőke, egy barna lány és egy sötét hajú srác. Nem tűntek nagy számnak.
- Próbaidő.- vetettem oda, ők pedig odáig voltak, hogy legalább egy kis ideig velem lehetnek. Gondoltam, ha már itt vannak, veszem valami hasznukat.
- Te!- böktem a szőkére- Hozz nekem egy kólát a büféből! Ti ketten pedig tartsátok szemmel Ryan Harrist!
Bólintottak, majd ki-ki ment a maga dolgára.
A szememre toltam a napszemüvegem és unottan hallgattam a körülöttem lévők beszélgetését. Körülbelül két perc múlva visszaért a szöszi a kólámmal, rá pár másodpercre pedig a kémeim.
- Na?- húztam föl a szemöldököm.
- Teljesen körbevették a csajok és most az udvarra tart.- jelentette a srác. Ekkor ért ki Ryan, körülötte egy tucatnyi r*banccal. Az arcom dühös grimaszba torzult. Ryan az enyém és nem osztozom!
Felpattantam a padról, a kólámat a legközelebb álló kezébe nyomtam és megindultam a kis csapat felé.
- Hess!- intettem a lányoknak, akik azonnal odébbálltak- Szia, Avalon Adams vagyok!- villantottam Ryan-re egy csábos mosolyt.- Üdv a Jackson White gimiben! Honnan jöttél?
- Kanadából.- felelte, de a hangjában nem éreztem azt a fajta elragadtatottságot, amit mindig megkapok, ha egy sráchoz beszélek. Ez a Ryan gyerek keményebb menet lesz, mint hittem.
- És tetszik eddig a suli? Ha akarod körbevezethetlek!- ajánlkoztam és belekaroltam, hátha a fizikai kontaktussal elérem a kívánt hatást.
- Szerintem boldogulok egyedül is.- felelte.
Argh. Legszívesebben a képébe ordítottam volna, hogy "Csak kettesben akarok lenni veled, te hülye!!!", de azzal lerombolnám a gondosan felépített imidzsemet.
- Ha nem, hát nem.- vontam meg a vállam érdektelenséget színlelve, majd színpadiasan otthagytam. Visszafelé még érzékeltem, hogy a tekintete szinte lyukat éget a hátamba.

Three

Ryan

Első tanítási nap. Hurrá...
Egy fekete nadrágot, és egy fehér DC-s  pólót felkaptam, a hajamat sexy kócossá varázsoltam és felvettem egy régi adidas cipőt. Nem akarok túl páwás benyomást tenni rögtön az első napon, de mit tehetnék? Csak ilyen gönceim vannak... Legszívesebben egy kopott tornacipőben, ugyanolyan farmerben és egy sima pólóban mennék.
 A könyveimet órarend szerint bepakoltam, aztán le mentem reggelizni.
-Drágám, rántottát vagy reggeliző pelyhet kérsz?-kérdezte Clary a konyhában dolgozva.
-Elég nekem egy szelet kenyér, úgyis késésben vagyok.-vágtam rá, mondjuk nem túl kedvesen (de hát biztos megérti... új iskola, első nap, új ismeretek...) és elvettem az asztalról egy császár zsemlét. Clary még utánam fordult, mikor kiviharoztam az ajtón. Nagyon hülyének tartom magam, amiért így otthagytam. Hiszen Ő csak segíteni akar, ezért fogadott be, ezért vett a szárnyai alá. Bocsánatot kell kérnem tőle...
 Miközben az új Peugeot 208-asomat vezettem, láttam egy gyönyörű lányt a szemben lévő utcában.
Haja szőke, a háta közepéig ért. Alkata, mint egy akrobatáé, gyönyörű volt. Abban a percben bele szerettem. De mondjuk, már kismilliószor megesett velem ez. Gyönyörű lány, én meg megőrülök érte. Ezentúl ezt nem fogom hagyni. Nem kell nekem csaj, minek? Egyedül is simán elboldogulok.
 Beértem a Jackson White elé. Nem volt nehéz ide találni, nagyjából minden sarkon volt egy tábla, amin rajta volt a suli képe és hogy merre kell hozzá menni.
 A parkoló tele volt dohányzó, és hangoskodó diákokkal.A suli kapuja felé vettem az irányt. Számtalan gyönyörű lányt láttam útközben, de hozzá foghatót még egyet sem. Jaj ne már, már megint kezdem.... Ha így fojtatom a végén még bedilizem.... Inkább elterelem a gondolataimat róla. De nem megy... Basszus....
-Nyisd ki a szemed faszfej!-üvölt rám egy srác, akinek nekimentem az ábrándozásomban a kocsijának.Mindenki minket néz. Gondolom valami nagy pályás pöcs a gyerek. Tökéletes alkalom, hogy megmutassam az egész sulinak, hogy nem érdemes velem ujjat húzni.
 - Na ide figyelj te kis pöcs! Le sem szarom ezt a kocsit, jobb lenne ha visszavennél magadból öcsi!-egész jól haladok, a srác eléggé beszart. Most felhúzom a kis pöcs agyát rendesen - Ja legközelebb tiszta alsógatyát vegyél fel, mert nem szeretném egész nap a húgy foltodat bámulni- a srác rögtön oda kapta a kezét. Asszem bejött a tervem.Lazán megigazítottam a táskám és elsétáltam. Készültem hogy talán hátba támad, de nem tette. A portán rákérdeztem a termemre, és a felé vettem az irányt. Majdnem kinyitottam az ajtót, amikor egy bizonyos Mr. Brown megfogta a vállam (legalábbis ez állt a cetlijén).
-Ifjú uraság, maga lenne - elővett egy kis papírt az egyik zsebéből -Ryan Harris?
-Öhm, igen én vagyok - válaszoltam kicsit megszeppenve. De a tanár újra belelódított.
-Rendben Mr. Harris-na így se szólítottak még...- várja meg itt kint amíg szólok, bemutatom az osztálynak.
Bólintottam és továbblépett. Körülbelül 5 perc elteltével kinyílott az ajtó, benne állt Brown tanárúr és befelé intett, hogy induljak el. Nagy levegőt vettem, és besétáltam. Amint beléptem, felmértem a helyzetet. Egy üres hely volt. A középső padsor legvégén. Egy látszólag normális lány ült ott. De amint egy kicsit jobbra pillantottam megállt a szívem. Ott volt Ő, a szőke gyönyörű hajával, és kék, tengerkék szemével, amivel engem bámult. Engem....

Two

Avalon

Ez az év is ugyan olyannak ígérkezett, mint eddig az összes többi. Egy nagy különbséggel. Most már végzős vagyok. Eddig is afféle vezető pozíciót töltöttem, be de immár teljhatalmam van.
Felhúztam az elnyűtt, fekete Converse-em, hanyagul a vállamra kaptam a táskám és elindultam a suliba. Rockville utcái megteltek iskolába és munkába igyekvőkkel. Csatlakoztam a sarkon várakozó klikkemhez és csöndben hallgattam az unalmasabbnál unalmasabb nyári sztorikat. Ha valami untatott, egyszerűen intettem és az illető elhallgatott. Na igen, a tekintély.
A Jackson White elé érve szemügyre vettem a "friss húst". Senki érdekfeszítőt nem láttam, aki esetleg tagja lehetne a csapatnak. Pávák és agyatlan p*csák. Nekem valaki olyan kell, aki ért az ármánykodáshoz.
A terembe lépve elfoglaltam a szokásos helyem, az ablak felőli sor utolsó padját. Évek óta az osztály legjobbja ül mellettem, hogy súgjon a dogákban és ez most sem volt másképp. Tim megszeppenve nézett rám vastagkeretes szemüvege mögül és beljebb húzta magát a székhez, hogy beülhessek az ablakhoz.
Csengetésig az előttem ülő Biancával beszélgettem, akivel úgymond barátok vagyunk. Én mégse bízom benne. Ha adnék a kezébe egy apró infót a gyengéimről, kérdés nélkül hátba szúrna...
- Emberek!- jött be a terembe Mr. Brown az ofő.- Bejelenteni valóm van!
- Végre nyugdíjba tetszik vonulni?- vigyorogtam rá szemtelenül.
- Miss Adams!- nézett rám szúrósan.
- Igen?- néztem rá angyalian. Erre csak legyintett, majd kinyögte a "nagy hírt".
- Idén egy új taggal bővül az osztályunk! Gyerekek ő itt Ryan Harris!
Végszóra besétált egy magas, barna hajú, kék szemű, eszméletlen srác. Azonnal eldöntöttem, hogy ő kell nekem. Kilöktem magam mellől Timet és a tekintetem a srácra szegeztem.
- Itt van egy üres hely!- szóltam. Ő féloldalasan elmosolyodott, majd lassú létekkel megindult felém és... és lazán elsétált a padom mellett. Ezt nem hiszem el!
A többiek is kikerekedett szemekkel néztek, hiszen még nem történt olyan, hogy valaki semmibe vette Avalon Adams-t. Vigyázz magadra kisfiú, kihívtad magad ellen a sorsot!

One

Ryan

 Halk motoszkálásra veszem fel a fejem. Mindenkit aki a gépen ül, homályosan látok, de annyit kiveszek belőlük, hogy pakolnak. Lassan kitisztul a látásom, és kinézek az ablakomon. Sötétség. Teljes mértékben sötétség. Még a város fényei is csak halványan látszanak. Megnézem az időt, bár tudom hogy nagyjából olyan éjféltájt lehet. Mert persze, csak én lehet ilyen szerencsés, hogy ilyenkor kell megérkeznie a gépnek. De nem tévedtem sokat, negyed egy van. A gépnek 30-ra, azaz fél kettőre kell megérkeznie a helyi reptérre, onnan pedig a nagynéném elvisz az új otthonomba, Rockvillbe. El kellett mennem otthonról, mert anyám halála után, apám hozott néhány rossz döntést, így egyedül maradtam. 

 A gép már majdnem leszállt, felálltam és levettem a táskámat. Már szinte mindenki pakolt, mikor a hangosbemondón elmondták, hogy mindenki üljön vissza a helyére, mert a gép leszáll. Rá 5 percre már lent álltam a portán, várva Clary-t. 

-Ryan drágám te vagy az?-hallottam meg egy ismerős hangot- Már annyira hiányoztál, végre itt vagy!- megölelt és puszi-támadást indított felém. Szerettem persze őt, de néha egy kicsit túlozz a sok szeretetével.

-Én is örülök, hogy látlak-villantottam felé egy kis mosolyt, és intettem, hogy menjünk.

Az út halkan telt. Clary még az elején a kezembe nyomott egy borítékot amin ez áll:
Ryan Harris számára
 Jackson White High School
Feltéptem a borítékot és nekiestem a több oldalas szövegnek. Szokásos órarend, tankönyvek, szabályok, tanárok stb... De egy valamin megakadt a szemem. Az osztályomon. Múlt évben végeztem a 12. erre most betettek egy úgyszintén 12.-es osztályba. Most járhatom újra az évet??!! Király...
 Felmentem az emeletre, ahol a szobám várt benne mindenféle új ruhadarabokkal, tanszerekkel és mi egyébbel. Leültem az ágyamra és elővettem a laptopom. Rá kerestem az iskolára, azon belül az osztályomra. Szokásos kb 20 fős lehet. Az én nevem is már szerepelt a névsoron. Eléggé gyors suli... A régi, amibe egészen idáig jártam, sokkal... hogy is mondjam.... kulturálatlanabb volt. Igen, ez a tökéletes szó. Kulturálatlanabb. Ott a termek rongáltak, kert még nem is volt. De itt... Minden teremben (ahogy én értelmeztem) tv, számítógép és kivetítő tábla. Rendes egy iskola...
 Már lassan 4 óra körül járt, le kéne feküdnöm. Lecsuktam a laptopom, és befeküdtem az ágyamba. A szobám tetején van egy tetőablak, azt néztem. Nem tudtam elaludni, a csillagok rabul ejtettek. Csak néztem őket, és néztem...

Prológus

Sziasztok :)
Ezt a Blogot ketten írjuk, Adrienn és én, Reni. Remélem sikeres lesz, és az olvasóink a kezdettől a végéig velünk lesznek :) De nem húzom tovább a szót, bemutatom a prológust, amit Adrienn írt. Nagy tapsvihart neki, mert szerintem megérdemli :)

• "Az első emlékeim öt éves koromból vannak. Egy családnál voltam, akiket soha azelőtt nem láttam. Azt mondták, mostantól ők vigyáznak rám. Onnantól kezdve őket neveztem a családomnak. Egy ideig még kérdezősködtem a múltamról, de a sok kitérő válasz után már nem próbálkoztam. Szép lassan nem is érdekelt többé a múlt, a jelennek éltem. Aztán egy találkozás újra feltépte a sebeket..."